Van egy angol nyelvű szólás, amely így szól: "You can't pour from an empty jug" - vagyis üres kancsóból nem tudsz tölteni.

Ez arról jutott eszembe, hogy feltűnt, az ügyfeleimnek nagy része gyermekes szülő. Nem hiszem, hogy ez véletlen, hiszen "Anya" és "Apa" az a központi ember a családban, akikre a legnagyobb szükség van. Úgy is mondhatjuk, hogy ők a "kancsó", aki az összes többi poharat feltölti, fáradhatatlanul, kifogyhatatlanul. Bármi történik, a kancsó folyamatosan töltöget. Szeretetet, figyelmet, törődést, vigaszt, elfogadást, megbocsátást... a lista végtelen. Nem csoda, sőt, teljesen normális, ha az ember kimerül, elfárad. Kiürül.

‍

Ok. Nem tudom, kinek van szüksége arra, hogy ezt hallja, de  üres kancsóból tényleg nem tudsz tölteni. Feltölteni a kacsót (értsd :téged) nemcsak, hogy szükséges, hanem egyenesen kötelező. A család miatt is és saját magad miatt is. Hallgatom az ügyfelek történeteit, ahogyan a gyerekekről beszélnek és kétségem sincs afelől, hogy nagyon szeretik  őket. Ugyanakkor néha félmosollyal megjegyzik, hogy "de jó egy kicsit magammal lenni" és azt is elismerik, hogy szülőnek lenni néha nagyon kemény.

‍

Szerintem lehet, hogy mondtam már, de üres kancsóból nem tudsz tölteni. Ha pedig esetleg bűntudatot érzel, amiért néha elszakadnál a gyerekektől 1-2 órára, hogy újratöltődj, akkor tessék, itt van az én felhatalmazásom.

"Merugyanis" ha nem tudnád, az ASMR masszőrök olyanok, mint a papok:

Nemcsak bűntudat alól tudnak feloldani, hanem még az is elképzelhető, hogy újra és újra el tudsz szakadni 1-2 órára lelassulni, megnyugodni, kisimulni.

Te milyen sűrűn engeded meg magadnak, hogy újratöltődj?

‍

Szeretettel:

‍

Aniko

‍